Az adatvédelmi megfeleltetés első lépése mindig az adatkezelési tevékenységek feltárása. Minden adatkezelés kapcsán meg kell határoznunk, hogy az adatkezelésnek mi a jogalapja. Elsőként a jogszabály által előírt, valamint kötelező adatkezeléseket vizsgáljuk, mivel ezek általában a legnyilvánvalóbbak. A jogszabály előírja, az adatkezelő végrehajtja. De mi van akkor, ha sehogy nem találjuk azt a jogszabályt, ami előírja a kötelezőnek hitt adatkezelést? Ilyenkor jönnek a meglepetések. Az alábbi ügyben is ez történt:
A tankötelezett korú gyermekek kötelesek iskolába járni. Ha a gyermek beteg, akkor nem látogatja az intézményt, amely hiányzást az orvosnak igazolnia kell. Ezen egyszerű szabállyal még a kisiskolások is tisztában vannak – de vajon jól tudják? Melyik jogszabály írja elő, hogy a gyermek betegsége esetén orvosi igazolással kell a távolmaradást igazolni?
A kutatómunkát a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvénnyel kezdem, mely azonban nem határozza meg a mulasztás és távolmaradás igazolásának feltételeit. A törvény 41. §-a tartalmaz kifejezetten adatkezelési rendelkezéseket is, azonban itt sem találunk kötelezést a mulasztással kapcsolatos egészségügyi adatok kezelésére.
A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet a következő állomás. A rendelet meghatározza, hogy milyen formában kell szabályozni az igazolások rendjét:
5. § (1) a) a nevelési-oktatási intézmény házirendjében kell szabályozni a gyermek, tanuló távolmaradásának, mulasztásának, késésének igazolására vonatkozó előírásokat.
Az iskolára hárul tehát az a feladat, hogy meghatározza, hogy a távolmaradás esetén milyen igazolást kér.
51. § (1) A beteg gyermek, tanuló az orvos által meghatározott időszakban nem látogathatja a nevelési-oktatási intézményt. Ha a pedagógus megítélése szerint a gyermek, a tanuló beteg, gondoskodik a többi gyermektől, tanulótól való elkülönítéséről, és kiskorú gyermek, tanuló esetén a lehető legrövidebb időn belül értesíti a gyermek, a tanuló szüleit. Az orvosi igazolásnak tartalmaznia kell a betegség miatt bekövetkezett távollét pontos időtartamát is. Ha a kollégiumban lakó tanuló hazautaztatása nem oldható meg, az egészséges tanulóktól el kell különíteni.
Bár az (1) bekezdésből úgy tűnik, hogy a rendelet előírja az orvosi igazolást, a (2) bekezdés ismét az intézmény hatáskörét helyezi előtérbe. Ennek fényében az (1) bekezdés úgy értelmezhető, hogy amennyiben az orvos megállapítja, hogy a gyermek beteg, úgy a gyermek nem látogathatja az intézményt.
(2) Ha a gyermek az óvodai foglalkozásról, a tanuló a tanítási óráról és egyéb foglalkozásról, valamint a kollégiumi foglalkozásról távol marad, mulasztását igazolnia kell. A mulasztást igazoltnak kell tekinteni, ha
a) a gyermek, a tanuló – gyermek, kiskorú tanuló esetén a szülő írásbeli kérelmére – a házirendben meghatározottak szerint engedélyt kapott a távolmaradásra,
b) a gyermek, a tanuló beteg volt, és azt a házirendben meghatározottak szerint igazolja,
c) a gyermek, a tanuló hatósági intézkedés vagy egyéb alapos indok miatt nem tudott kötelezettségének eleget tenni,
d) a gyermek ideiglenes óvodai elhelyezésének, a tanuló ideiglenes vendégtanulói jogviszonyának időtartamát a 49. § (2b) bekezdése szerinti igazolással igazolja.
e) az általános iskola 7-8. évfolyamos, valamint a középfokú iskola 10-12. évfolyamos tanulója – tanítási évenként legfeljebb két alkalommal – pályaválasztási célú rendezvényen vesz részt vagy pályaválasztási céllal marad távol, feltéve, ha a részvételt a szervező intézmény által kiállított igazolással igazolja.
Mivel a jogszabály a házirendben rendeli szabályozni az igazolás rendjét , így az intézmény nagy szabadsággal rendelkezik a saját rendszere kialakításában.
Az intézmények általában különbséget tesznek a betegség miatti távollét és az egészséges gyermek – pl. családi program miatti – mulasztása között. Utóbbi keretét jellemzően 3 napban határozzák meg az iskolák, bár itt is vannak eltérések.
A betegség miatti távollét esetén az iskola általában orvosi igazolást kér, mely tartalmazza a betegség kezdő időpontját, illetve hogy mely naptól egészséges a gyermek – a rendelet 51. § alapján. Ez valójában racionálisan és szépen hangzik, amíg valaki meg nem tapasztalja a valóságot. Számtalan olyan gyermekbetegség van, amivel a szülők nem rohangálnak a gyermekorvoshoz: egy kis náthával a felelős szülő – a többi gyermek védelmében – nem viszi a gyermekét iskolába, azonban két nap alatt kikúrálja. Ezek az esetek általában nem kerülnek az orvos elé, modernebb helyeken telefonos bejelentésre e-mailben küldi az orvos az igazolást. Mi ezzel a baj? Egyfelől olyan tény igazolására kérjük az orvost, amiről nem tud nyilatkozni – például honnan állapíthatná meg, mikor kezdődött a betegség, főleg ha a gyermeket sem látta? Másfelől ha tényleg elvisszük ilyenkor a gyermeket az orvoshoz, akkor egy teljesen felesleges adminisztrációval terheljük az egyébként is leterhelt gyermekorvosi szolgálatot – kizárólag annak érdekében, hogy a szülő nyilatkozatát az orvos írásba foglalja.
Mi lehet a megoldás? Az intézmény jogosult a szülőt felruházni azzal a lehetőséggel, hogy kisebb betegségek esetén saját maga igazolja a mulasztást.
Sokan úgy gondolják, hogy ha a szülők megkapják ezt a jogot, akkor azzal több visszaélés lenne. Ebben a kérdésben két dologra hívnám fel a figyelmet: egyfelől ez könnyedén kiküszöbölhető az igazolható napok számának jó meghatározásával. Másfelől a szülő köteles a gyermek iskoláztatását biztosítani. Amennyiben ennek nem tesz eleget, úgy felmerül szabálysértés megvalósítása, szélsőséges esetben bűncselekmény elkövetése is. Így ha a szülő nyilatkozata szerint a gyermek beteg volt, azonban ez nem bizonyul valósnak, úgy eljárás indítható a szülő ellen.
Egy kis kutatás alapján kiderül, hogy vannak intézmények, melyek már elindultak a szabályozás ezen útján, és nagyobb teret engednek a szülői igazolásoknak. A Házi Gyermekorvosok Egyesülete (HGYE) egyenesen a jogszabály módosítását sürgeti annak érdekében, hogy a hiányzások igazolását szülői hatáskörbe helyezze a jogalkotó. A tökéletes megoldás valóban az lenne, ha a jogalkotó a rendelet módosításával tisztázná a helyzetet, és – a megrögzött szokások alapján kért – orvosi igazolást kizárólag bizonyos időtartamú hiányzás felett követelné meg.
De térjünk vissza az adatvédelemre. A mulasztások igazolásához kapcsolódó adatok kezelése az intézménynek kötelezettsége, mivel ez közfeladata ellátásához tartozik. Így az adatkezelés jogalapja a GDPR 6. cikk (1) bekezdés e) pontja. Amennyiben azonban az intézmény ragaszkodik a hagyományokhoz, és orvosi igazolást kér, akkor találnia kell egy fennálló feltételt a GPDR 9. cikk (2) bekezdésében foglaltak alapján.
Összességében érdemes végiggondolni, hogy egy egynapos nátha esetén érdemes-e az intézménynek orvosi igazoláshoz ragaszkodnia, és ezzel magára vállalnia különleges személyes adatok kezelését, ráadásul gyermek érintettekkel.
