Az egyik legtöbb adatkezelőt érintő adatkezelés bizonyára a szerződésben kijelölt kapcsolattartók személyes adatainak kezelése. Ezen adatkezelés valamennyi céget mint adatkezelőt érint, amelyek alkalmanként vagy rendszeresen kötnek szerződéseket (lássuk be, ez az adatkezelők közel 100%-a).
Szerencsére egyre több vállalkozás megfelelő jogalapra helyezi a szerződéses partnerei által kijelölt személyek (kapcsolattartók) adatainak kezelését, de sajnos az esetek többségében az adatkezelést (már ha rendelkeznek róla) helytelen jogalapra helyezik a gazdálkodó szervezet adatkezelők.
Nem megfelelő gyakorlat, hogy az adatkezelés jogalapja az érintettek hozzájárulása legyen (az érintettek adatai nyilvánvalóan nem az érintettek önkéntes, befolyástól mentes akaratukból szerepelnek a szerződésekben), a jogalap nem a szerződés teljesítése (cégek közötti szerződésben ugyanis az érintett nem szerződő fél, a szerződés az érintett munkáltatója és annak üzleti partnere közötti jön létre), sőt jogszabály sem ír elő olyan kötelezést, hogy az érintettek adatait szerepeltetni kell a szerződésekben, így ez sem lesz jó gyakorlat. Sajnos tapasztaltunk szerint ezek a jogalapok szerepelnek leggyakrabban a szerződésekben.
Helyes gyakorlatnak a jogos érdeken alapuló adatkezelést tartjuk, a jogos érdek pedig az adatkezelő partnerével kötött szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke, ugyanis természetes személy kapcsolattartókon keresztül tudnak a felek csak egymással kapcsolatot tartani, így tudják csak teljesíteni egymás felé vállalt kötelezettségeiket.
Bár a jogos érdek fennállta nyilvánvalónak látszik, de az adatkezelő a jogos érdekét érdekmérlegelési teszt elkészítésével köteles igazolni, melyet az adatkezelést megelőzően el kell végeznie.
