A jog nem irodalmi kategória. A kodifikáció és jogszabályalkotás egy különleges tudást igényel, ahol a precíz szakmai munka eredménye a következetes és jól használható jogszabály lesz. A cikknek nem témája, hogy az elmúlt években a kodifikáció minősége milyen irányban és mennyit változott, de tény, hogy mindig is voltak problémák abból, hogy különböző jogszabályok fogalomrendszere finoman szólva nem fekszik össze, néhol egyenesen ellentmond egymásnak.
Mivel a szívemhez közelálló jogterület az adatvédelem, ezért ebben a témában hoztam egy példát arra, hogy egy-egy szó milyen kavart okozhat a jogértelmezésben:
A GDPR 2018. május 25-től alkalmazható az adatkezelésekre. A Rendelet meghatároz 6 jogalapot, melyek közül egyet választani kell minden adatkezelésre, hogy az jogszerű legyen. Az első, un. „a) pontos jogalap” az érintett hozzájárulása. A hozzájárulás akkor jogszerű, ha előzetes tájékoztatáson alapul és az érintett kifejezett nyilatkozatát adja valamilyen aktív cselekedettel. A hozzájárulás, mint jogalap nagyon tág teret enged az érintettnek a jogai gyakorlására azzal, hogy gyakorlatilag bármikor, indokolás nélkül visszavonható, mely esetben a hozzájárulással kezelt adatok azonnali törlése kötelező. Ezen jogok miatt 2018-tól például a kamerás megfigyelés tekintetében az adatkezelés jogalapjaként nem használható a hozzájárulás, pedig 2018 előtt gyakorlatilag minden kamerás megfigyelés alapja az érintett hozzájárulása volt, melyet a területre való besétálás, mint ráutaló magatartással adott meg. Ezen esetekben más jogalapot kell keresni.
Miután megértettük a GDPR szerinti hozzájárulást, evezzünk át a Ptk-ra. A Ptk. 2:48. § azt tartalmazza, hogy a képmás elkészítéséhez és felhasználásához az érintett hozzájárulása szükséges. Ezen rendelkezés alapján 2018-ban sokan úgy gondolták, hogy a képmás adatkezelése esetén kizárólag a GDPR 6. cikk (1) bekezdés a) pontja, azaz a hozzájárulás jogalap alkalmazható. Az elmúlt években azonban tisztázásra került, hogy a Ptk.-ben foglalt fogalom nem egyezik meg a GDPR-ban foglalt fogalommal. A Ptk. szerinti hozzájárulás ugyanis megadható ráutaló magatartással, és a visszavonásra sincs korlátlan lehetőség, illetve következményekkel járhat. A képmás kezelése esetén tehát a Ptk. szerint szükséges a hozzájárulást beszerezni, azonban emellett választani kell a GDPR-ban foglalt jogalapot is, ami általában nem a hozzájárulás.
Szakmaspecifikus jogszabályokban további példákat találunk a hozzájárulás további fogalmára. Az Üttv. 33. § (6) bekezdése szerint az ügyvéd által vezetett kötelező ügynyilvántartás az ügyfél hozzájárulása esetén tartalmazza az elérhetőségi adatait. Az ügyfél hozzájárulása esetén ez az adat a nyilvántartás részévé válik, és az ügyvédnek kötelező ezt az adatot kezelnie, tehát az adatkezelés jogalapja az ügyvédre vonatkozó jogi kötelezettség, melynek időtartama jelenleg 8 év. Az ügyfél tehát – bár hozzájárulását adta az adatkezeléshez – nem vonhatja vissza a hozzájárulást, illetve visszavonás esetén sem kerülhet törlésre az adat.
A fenti példa arra próbál rámutatni, hogy kezeljük megfelelő fenntartással a különböző jogszabályokban fellelhető fogalom-azonosságokat, mivel ha a jogszabály nem utal át a egy másik jogi normára a fogalomtár tekintetében, akkor nem feltétlenül ugyanazon tartalommal kerül alkalmazásra. Ez sok kavarodást és félreértést okozhat, amit érdemes megelőzni. Enélkül is van éppen elég visszásság a jogszabályokban, amivel foglalkozhatunk.
